1959-ben Szombathelyen érettségizett, 1963-ban elvégezte a Magyar Újságírók Országos Szövetsége újságíró-iskoláját, 1977-ben az egri főiskola magyar nyelv- és irodalom szakán szerzett diplomát, 1980-ban angol nyelvű idegenvezetői képesítést kapott Budapesten. Újságíróként dolgozott 1962-től a Vas Népénél, 1963-tól 2009-ig a Nógrádnál, illetve laputódainál. A többi között 1982-ben és 1993-ban Pro Arte Salgótarján kitüntetést, 1987-ben Madách-díjat, 1997-ben Magyar Lajos-díjat kapott. A cambridge-i Nemzetközi Életrajzi Központban (International Biographical Centre) 1987-től tartják számon.

Nős, felesége Rőmer Klára külkereskedő, fia,  Sándor (R. Tóth Sándor) fotóriporter, egyetemi oktató, hivatalos tolmács, menye, Judit egyházzenei doktor, egyetemi oktató, előadóművész (zongora), unokái Rafael és Jonatán.

1956-ban jelentek meg első versei, a Nyári est címűt Halmos László megzenésítette (Zeneműkiadó Vállalat. Budapest. 1961.) A Szép versek 88, 89, 90 köteteiben szerepelt. Munkásságáról eddig több tucat publikáció látott napvilágot napi- és hetilapokban, folyóiratokban, rádióban és televízióban idehaza és Izraelben. Művei: A mesék kapujában (versek, Salgótarján, 1983), A nyomtalanság csodái (versek, Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1986), Pánsíp szól a parton, 1985-1986 (versek, Salgótarján, 1990), A torony alatt (próza, Salgótarján, 1991), Szombati tűnődések – R. Tóth Sándor epilógusával (próza, Balassagyarmat, 1992), Európai tea (válogatott versek, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1993).