Gyermekkorát és általános iskolai éveit is Vasszilvágyon töltötte. Az egész életét meghatározó szép élményeit, a vasi táj, a szülőföld és a szülők szeretetét számtalan vers és kötet őrzi.

Családi hagyományként a műszaki pályát választotta, ám szépirodalmi tevékenységét is tovább folytatta. A szombathelyi gépipari technikum elvégzése és a katonai szolgálat után a dunaújvárosi műszaki főiskolán ( acélszerkezet-tervező ), illetve a budapesti műszaki egyetem nappali szakán ( mérnök-tanár ) szerzett diplomát.

Később, szintén Budapesten közoktatás-vezetői (1996), illetve a veszprémi egyetemen minőségügyi szakmérnöki (2001) oklevelet kapott. Az egyetem elvégzése után egy évet tanított Zalaegerszegen az építőipari szakközépiskolában, majd Körmenden lett tanársegéd a főiskolán. 1975-ben került a szombathelyi Savaria Szakközépiskolába ahol 10 évig igazgató is volt.

Irodalmi tevékenysége a 70-es évek elején indult, a Sor című vasi antológiával (1971), majd ezt követték a Tavasz -kötetek Fejér megyében.

Több önálló kötete jelent meg : Szélmalomverő (1985), Pecsétek feltörése (1991), Zodiákus (2008), Ítéletidő (2013), Játékos világ (gyerekeknek 2013).

Versei folyamatosan jelentek és jelennek meg a helyi és a regionális sajtóban. Számtalan irodalmi antológia szerzője, szerkesztője volt az elmúlt évtizedekben.

A Vasvirág Irodalmi Egyesület alapító tagja. Műszaki-pedagógiai publikációit cikkek, tanulmányok sokasága mellett szakmai példatárak és oktatási segédanyagok fémjelzik.

Számos városi, megyei és országos elismerés mellett megkapta a Pro Ferovia ( MÁV-tól szakírói tevékenységéért ) kitüntetést.